Egyszer mindenkinél elérkezik az a pillanat, amikor megkérdőjelezzük, hogy ismerjük-e magunkat egyáltalán, és tisztában vagyunk-e legmélyebb vágyainkkal, álmainkkal, legtitkosabb, féltve őrzött ábrándjainkkal.
Nálam ez a pont nagyjából három és fél éve érkezett el.
Sikeres karriert futottam be a szakmámban, de ha jobban belegondolok, másom sem volt, mint a munkám.
Életem első 35 évét úgy éltem le, hogy képtelen voltam komolyabb kapcsolatokat kialakítani.
Görcsösen kerestem a Nagy Őt, végül rá kellett jönnöm, hogy önmagamat sem találom.
Egy reggel aztán meguntam, hogy randának és elveszettnek látom magam, hogy nem találom a helyem a nőiesség és a szerelem világában.

Akkor kezdődött.
Véletlenek sora tódult az életembe, melyek gyökerestül felforgatták mindazt, amit eddig valóságnak gondoltam.
Persze, egy pillanatra sem tudtam kibújni kicsit hitetlen, kicsit szarkasztikus, és sokszor önmagát is becsapó énemből, de rá kellett jönnöm, hogy amíg a lelkem bimbója nem fakaszt virágot, addig a világ is egy zárt tér marad számomra.
Nehéz volt.
De megérte.

"Egy élethossz alatt rengeteg ajtó nyílik, és van sok, amely be is záródik. Fontos, hogy őrizzük a kulcsokat, melyek emlékét hirdetik a lezárásainknak és reményét nyitják az új kezdeteinknek."

Ez volt Ava első tanítása azon a furcsa reggelen, amikor szó szerint belebotlottam a teázója kirakata előtt.
Akkor még nem is sejtettem, hogy életem különös részévé fog válni, és végigkísér majd az Úton, amin visszagondolva, sokszor úgy éreztem, talán jobb lett volna el sem indulnom.
Örökre hálás maradok a kíméletlen őszinteségéért, amikor tükröt tartott nekem a spirituálisnak hitt önigazolásaimban, még akkor is, ha sokszor tényleg az idegeimre ment.

Ő segített megérteni, hogy a nő teste és lelke hogyan működik együtt, rávilágított mennyire elveszett voltam abban, hogy mit is jelent a női energia.
Általa ismertem rá a saját belső válaszaimra, és arra, hogy a férfiak világa hogyan működik.
Megértettem, hogy mik azok a dolgok, amelyek gátolnak az ismerkedésben, amelyek elrontják vagy eltorzítják a kapcsolatteremtésem.
Átbeszéltünk mindent a valódi nőiességről, a ciklustudatosságról – azt sem tudtam, hogy létezik ilyen szó –, az intuícióról és a férfiakról.
És én mindent leírtam... Azért, hogy egyszer majd Te is elolvashasd... Mert talán Neked is segíthet, ahogyan akkoriban nekem is utat mutatott.

Bár mély kapcsolatok teremtésére tényleg képtelen voltam, ennek ellenére a Nagy Ő megtalálásának szüntelen reményétől hajtva folyamatosan randiztam.
Persze főleg a neten ismerkedtem, arc és hang nélkül.
Steve Davis új érzéseket mozdított meg bennem, életemben talán először.
A föld fölött jártam két méterrel, álmokat szőttem, és, ahogyan Avának mondtam: szó szerint elszédültem, amikor rám nézett.
Megtaláltam-e végül Benne mindazt, amit kerestem?
Az égbe repített, vagy a földbe döngölt?
Áldás vagy átok volt a szerelem művészetének útján számomra?
Nos, elmesélem a naplóban! 🙂